Ültem az ágyamban, hangosan kopogtak az ablakon az esőcseppek. Szinte áttörték az üveget. Térdemre hajtottam a fejem és kirévedtem a sötétségbe. Éreztem, hogy remegek, hirtelen hatalmas villám fénylett az ablak előtt. Felugrottam. A hideg futkosott a hátamon. Rengeteg gondolat futott át az agyamban. - Ki v-an o-ott? - A hangom elcsuklott, lassan oldalra léptem, hogy felkapcsolhassam a kislámpámat. - Nem működik! - Képedtem el. Elkerekedett szemmel álltam, ledermedve. Elkaptam a tekintetemet az ablakról, elkezdtem kotorászni a fiókomban, valami használható tárgy után, amivel fényt csinálhatnék. Hüvős szellőt éreztem a hátamon, a nyakamon. Megfordultam. Egy fekete árny suhant el. Most már végképp nem tudtam mit tegyek. Féltem. Jobbra-balra kapkodtam a tekintetemet. - Jöjjön elő! - Elemeltem a hozzám legközelebb lévő "fegyvert", ami egy hajvasaló képében érvényesült.
-Nyugi, kislány!- Kuncogott egy dallamos férfi hang, s előjött a sötétségből. Csak álltam. Nem mozdultam. Figyeltem, ahogy elegáns léptekkel kilépett, erősen összpontosítottam. Már a szemeim megszokták a sötétet, a hold beragyogott elég fényt adva, hogy végig mérjem az idegen "betörőt". Csuklyás ruhája talpig feketébe öltöztette. Teste, akár a márvány. Fehér és fényes. Szinte már-már... nem is emberi.
Letaglóztam. Az illata, annyira, annyira...bódító. Belenéztem abba a sötét szempárba. Olyan érzésem volt mintha felfalna, lenyelne, magába kebelezne. Nem tudtam elvenni róla a pillantásomat. Mondott valamit, de egy szót sem értettem belőle. Csupán azt láttam, hogy mozog a szája, hangot nem adott ki, vagy legalább is, én nem hallottam. A föld kicsúszott a talpam alól, elsötétült körülöttem minden....